5 éves korom óta vagyok IBD-s.
Ezen az oldalon és a ZsomBisztró YouTube csatornán találhattok olyan tartalmakat, amikben írok, beszélek a betegségemről, megosztom tapasztalataimat és véleményeimet.
A rólam részben már röviden összefoglaltam a betegséggel való történetem, de ebben a videóban bővebben elmesélem a sztorimat, illetve kitérek több fontos momentumra, eseményre, amik meghatározóak voltak számomra:
IBD (Inflammatory Bowel Disease – Gyulladásos bélbetegség): A gyulladásos bélbetegség (IBD), a bélrendszer krónikus gyulladásával járó Crohn-betegség és a Colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) összefoglaló neve.
Mindkettő az emésztőrendszert érintő betegség. Az IBS (Irritable bowel syndrome = Irritábilis bél szindróma) egy krónikus szindróma, amely a tünetek (puffadás, görcs, hasmenés vagy székrekedés) egy csoportjából áll. Az IBD viszont a belek gyulladására vagy krónikus duzzanatára utal.
A Crohn-betegség és a Colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) egyaránt az emésztőrendszert érintő gyulladásos betegségek. Míg a CU csak a vastagbél nyálkahártyájában okoz gyulladást, a Crohn-betegség általában a vékony- és a vastagbelet is érinti/érintheti, és a bélcsatorna szájától a végbélcsatornáig bárhol előfordulhat.
Az IBD gyakori tünetei a tartós hasmenés, hasi fájdalom, görcsök, véres széklet, fogyás, fáradtság.
Endoszkópia (Crohn-betegség esetén) vagy kolonoszkópia (fekélyes vastagbélgyulladás, CU esetén) és egyéb vizsgálatok kombinációjával, mint például:, MRI, CT, székletminták és vérvizsgálatok.
Figyelmeztetés: személyes tapasztalat, vélemény!
Az IBD tüneteinek a kezelésére számtalan hagyományos gyógyszeres és egyéb alternatív kezelés létezik. Én egyik kategóriát sem szeretem. Nem szeretem sem a „csodaszereket” és az IBD gyógyszeres kezelését pedig egyenesen hibásnak, rossznak gondolom, ugyanis kizárólag rövidtávú segítséget nyújt/nyújthat (mert, hogy nem mindig segít) és közben a mellékhatásokkal roncsolják a szervezetet (készítettem róla videót, hogy sok év gyógyszerezés után, miért hagytam abba a gyógyszerek szedését).
Én egy harmadik, nagyon egyszerű, ugyanakkor elsőre nem túl egyszerűen kivitelezhető megoldásban hiszek: az egészséges életmódban és annak három pillérjében, ami engem a gyógyuláshoz segített.
Ma már nem keresem a WC-ket, nyugodtan, félelmek nélkül el merek menni otthonról, sokat tudok sportolni, a barátokkal lenni, nem parázok, ha étterembe megyünk és fájdalmak nélkül, tünetmentesen élek.
A gyógyuláshoz szükséges hármasról a következő részben olvashatsz.
Úgy gondolom, hogy ha valaki IBD-s és meg szeretne gyógyulni vagy javítani szeretne az állapotán, akkor három olyan terület van, amire mindenképpen oda kell figyelnie a javulás érdekében. Ezek pedig az étkezés, testmozgás és a lelkiállapot.
A következő pár sorban részletesebben kifejtem, hogy melyik tényező miben és hogyan játszik szerepet, valamint pár tippet is írok hozzájuk, hogy hogyan érdemes elkezdeni velük foglalkozni.
Az itt elhelyezett videó ezeken a témákon megy keresztül és szerintem az eddigi legfontosabb videóm, amit készítettem. Javaslom, hogy ezzel kezdd!
A „diétázás” és én (történetem):
Emlékszem, hogy 10-15 évvel ezelőtt még majdnem minden gasztroenterológustól azt hallottam, hogy nem számít a diéta, kizárólag a gyógyszeres kezeléssel lehet a tüneteken segíteni. Szerencsére ma már ez nem így van, köztudott, hogy a diéta nem csak, hogy számít, de az egyik legnagyobb segítség lehet az IBD-vel élőknek. Na, de milyen diéta? És ennél a kérdésnél futhatunk bele „jobbnál-jobb” tanácsokba, amik közül a legtöbb semmire sem jó vagy hosszú távon nem szolgál megoldással.
Következzen pár diéta, majd a véleményem róluk, végül hadd írjam le, hogy én mit gondolok a megfelelő étrendről és, hogy mire szoktam odafigyelni a napi étkezéseim során.
Kezdem a standard IBD-s diétával, amihez gyakran tiltólista is tartozik. Miről szól ez? Kerüljük a zsírosat, kerüljük a fűszereset, a rostot, a laktózt, illetve ne együk meg ezt és azt sem. Ez az IBD diéta úgy lett dizájnolva, hogy a lehetőleg legkönyebben emészthető, a belet nem irritáló ételeket fogyassza a beteg, ami jó, DE szerintem ez a módszer egy nagyon rossz gondolkodást tanít az ételeket illetően, aminek a csapdájába én is beleestem. Azt szokták javasolni, hogy mivel minden eset eltér, ezért vezessünk magunknak egyéni étkezési naplót és írjuk fel, hogy mi az amit biztonságos és mi az, amit nem biztonságos ennünk. Az ételek ilyen kategorizálása szerintem nagyon veszélyes és mondom, hogy miért. 5 éves korom óta élek a betegséggel és 14 éves koromig az ég világon semmi diétát nem tartottam, csupán édesanyámnak köszönhetően egészségesen étkeztem. Volt, hogy benyomtam 12 nutellás palacsintát, kakaót ittam reggelire, sokszor össze-vissza kifejezetten nem „IBD barát” ételeket fogyasztottam és nem volt semmi bajom. Néha volt kisebb fellángolásom és akkor picit jobban figyelt édesanyám, hogy mit eszek, de ahogy jöttek, úgy mentek a tünetek.
14 éves koromban jött egy nagyobb fellángolás, amikor újra keményebb gyógyszereket kaptam és itt találkoztam először az „IBD diétával”. Emlékszem, hogy úgy éreztem magam, hogy eddig csomó mindent ehettem, most meg hirtelen teljesen be vagyok korlátozva. Innentől gyakrabbak lettek a fellángolásaim, viszont mivel nem akartam a tünetekkel élni, ezért nagyon komolyan vettem a diétát és a tiltólista vezetését. 17-18 éves koromra oda kerültem, hogy kb. minden nap párolt rizst ettem csirkemellel és egy fél szem paradicsomot nem mertem megenni, mert a nehezebb időszakban minden étel után tüneteket produkáltam és, mert amúgy is azt mondták az „okosok”, hogy a paradicsom magja rendkívül irritáló lehet a bélnek… Egy szó, mint száz, jöttek elég komoly fellángolások és a diétám és a „biztonságos ételek” halmaza egyre csak szűkült. Tudtam, hogy ez nem lehet a helyes út.
Gyorsan hozok még két, előszeretettel használt és IBD-seknek gyakran javasolt, egymással tökéletesen ellentétes diétát, amiket szintén nem gondolok jó megoldásnak. Biztos vagyok benne, hogy az interneten találsz olyan dietetikust vagy orvost, aki valamelyikre esküszik és IBD-s betegeknek javasolja.
Ismert diéták problémái:
Az egyik a vegán étrend. A receptjeim jelentős része vegán és jómagam is 4 hónapig étkeztem ily módon, ezért megvan a véleményem róla. Nem akarok se fenntarthatósági, sem egyéb kérdésekbe belemenni, kizárólag az IBD-s aspektust és a személyes tapasztalatom mondom. Jó dolog a növéniy étrend, a megfelelő kivitelezéssel tényleg majdnem minden tápanyagot, amire szükséged van táplálékkiegészítők nélkül be lehet vinni. Fontos definiálnom, hogy kizárólag a teljes értékű növényi étrendre gondolok, nem az ostoba műhúsokra és vegán sajtkészítményekre. Két problémám van vele, ami miatt úgy ítéltem meg, hogy nem a megfelelő megoldás. Az egyik a brutál sok rost. Az első pár hétben nagyon durván puffadtam az átállástól és a helyzet a megszokás után sem lett kellemes. Fontosnak tartom a megfelelő mennyiségű prebiotikus rost fogyasztását, de a vegán étrend egy IBD-s szervezetnek mondjuk úgy finoman, hogy trükkös. A másik probléma a fehérjebevitel. Mivel keményen edzek és vannak is céljaim így úgy gondolom, hogy vegán fehérjeporok nélkül nem tudok elég fehérjét a diétámba juttatni, úgy, hogy mellette ne legyen túl sok a rost és a kalória. Ugyan 100g vöröslencsében ugyanúgy 24g fehérje van, mint 100g csirkemellben, addig a vöröslencse 100g-ja 360 kalória, míg a csirkemellé 110kcal. Aztán, ha túl sok hüvelyest akarok enni, ami a legjobb növényi fehérjeforrás, akkor megint ott lyukadok ki, hogy túlságosan sok a rost és puffaszt. Ezek miatt az okok miatt nem gondolom megfelelő étrendnek, mégis sok mindent lehet belőle adaptálni.
A másik étrend a carnivore diéta, ami a vegán étrend szöges ellentéte és a kizárólag állati eredetü ételek fogyasztását engedi meg. Azt állítja, hogy kizárólag állati eredetű ételekből minden az ember számára szükséges tápanyagot és ásványi anyagot, vitamint be lehet így vinni. Szerintem nem kell magyaráznom, hogy ez miért nem fenntartható étrend. Még ha meg is oldjuk, hogy helyesen követjük ezt az étrendet és fogyasztunk joghurtot, különböző szerveket, mint májat, tehát figyelünk arra, hogy ne csak steaket együnk steakkel, akkor is biztos, hogy a pénztárcánk nem fogja bírni a történetet és olyan remek dolgokat se viszünk be, mint a prebiotikus rostok, amik fontosak az egészséges bélflórához. Az érdekes az, hogy ezt az étrendet is sokat láttam IBD-seknek promótálni.
Röviden erről a két szélsőséges diétáról akartam írni. Persze van olyan, hogy keto, paleo, meg FODMAP és minden remek hasonlóság, de egyiket sem gondolom jónak, sőt azt a szót, hogy diéta is rendkívül utálom. Én az egészséges étkezésben hiszek, ami táplálja a testet, erősíti a bélflórát és fenntartható, minden ostoba szélsőség nélkül.
Két fontos gondolat:
Ha valaki megtudja, hogy kicsit máshogy táplálkozom, kapásból azzal a kérdéssel kezdi, hogy: „Akkor mit nem szabad enned?” Utálom ezt a kérdést, ugyanis nem így gondolok az étkezésre, sokkal inkább azt a kérdést kéne feltenni, hogy: „Miket szoktál enni?”, mert ez az egyik legfontosabb alapgondolatom, hogy nem arra törekszem, hogy a „rossz” ételeket kizárjam, hanem arra, hogy minél többet egyek a számomra jó, hasznos, egészséges ételekből. Így kapásból sokkal nyitottabbak az opciók és nem arra fókuszálunk, hogy jaj csak ezt ne egyem meg, hanem arra, hogy mit tudok enni, hogy jobban legyek. Ha így táplálkozunk a nap végén boldogabbak leszünk és valószínűleg a minőségi, jó ételek annyira eltelítettek, hogy nincs is kedvünk hülyeségeket enni.
A másik fontos gondolat, hogy mi IBD-sek hajlamosak vagyunk nagyon rossz kapcsolatot kialakítani az ételekkel, elkezdünk félni tűlök, ha valami olyat eszünk, amit „nem kéne”, kapásból rettegünk a következményektől. Érdemes úgy gondolni az ételre, hogy az táplálék a testünknek és jó nekünk. Ennünk kell, az evés jó. Mit gondolsz, melyik esetben leszel rosszul? Ha őszintén, boldogan eszel meg valamit (akár olyat, ami nem biztos, hogy használ) vagy akkor, ha már előre a következményektől pánikolsz? Persze, hogy rosszul leszel, hisz ezt vártad magadtól…
A legjobban a rosttól való pánikolást utálom. Valóban a túl rostos ételeket egy IBD-snek (főleg, ha tüneteket produkál) nehezebb megemésztenie, de ez nem azt jelenti, hogy rettegnünk kell tőle, sőt, ahogy javul az állapotunk, arra kéne törekednünk, hogy a lehető legtöbb ételt visszaépítsük az étrendünkbe. Több kutatás is kimutatta már, hogy azok az IBD-sek, akik több rostot fogyasztanak, kevesebbszer tapasztalnak fellángolásokat. Nem a rost az ellenség, hanem a hozzáállásunk.
Na, de milyen konkrét ételeket eszem?
Pár „szabály”, amit követek:
Reggelijeim:
Magamnak főzött zabkása, banánnal, kékáfonyával, mogyoróvajjal és hozzá egy kefír vagy valamilyen szuper turmix szintén pro- és prebiotikus ételekkel.
Ebédjeim:
Valamilyen fehérjeforrás (sokszor valamilyen hús, máj, de van, hogy vöröslencse vagy más hüvelyes), hozzá legtöbbször köretnek krumpli, édesburgonya vagy rizs valamilyen módon elkészítve, illetve mindenképpen valamilyen zöldség (sokszor probiotikus savanyúkáposzta vagy kovászos uborka) + ebéd után szinte kivétel nélkül, minden nap eszek 1-2 kocka étcsokoládét.
Vacsoráim:
Szintén valamilyen fehérjeforrás (sokszor tojás, vagy valamilyen tényleg minőségi szeletelt sonka), rizspufi vagy extrudált kenyér, friss saláta (gyakran eszem babsalátát).
Snackek:
Sok mindent szoktam enni, csináltam is videót az IBD barát snackekről.
Mindig is nagyon szerettem a sportolást és egész életemben valamilyen formában végeztem is, de azt csak később tudtam meg, hogy egyébként mennyire fontos, nélkülözhetetlen része az IBD kezelésének.
Ha kizárólag, csak általánosan bebizonyított és mindenki számára egyértelmű hatásairól beszélünk a testmozgásnak, már akkor éreznünk kéne a fontosságát. A testmozgás számos előnnyel jár. A kutatások kimutatták, hogy a fizikai aktivitás javítja az általános egészségi állapotot, az egyén hangulatát, csökkenti a stresszt, javítja az alvást, jó hatással van az emésztőrendszerre, segít fenntartani és javítani a csontok és izületek egészségét és számos betegség kialakulásának az esélyét is csökkenti stb.
IBD-sek azt hihetik, hogy ha nagyon rossz állapotban vannak, akkor a testmozgás csak értékes energiát használ fel, amit aztán a testük nem tud gyógyulásra használni, így inkább nem is sportolnak. Ez helytelen. A kutatások száma limitált, de amik vizsgálták a testmozgás hatásait krónikus betegeknél, mind arra jutottak, hogy a testmozgás növelte az energiát és csökkentette a fáradtságot a vizsgált alanyoknál.
Számos olyan pozitív hatásról is írnak a kutatások, amiket szimplán nem értek meg, mert bonyolultabb biológiai és kémiai ismeretek kellenének hozzá, de amiről tudok írni az a tapasztalatom. Amikor edzettem, nem kellett wc-re rohannom, a kedvem jobb lett és azt vettem észre, hogy a tüneteim is csökkentek. A történetemben jó példa erre az amerikai vívó edzőtábor, amiről a videóban beszélek.
Na, de mivel érdemes kezdeni a sportolást vagy milyen sportokat érdemes űzni?
A válasz ezekre a kérdésekre attól függ, hogy milyen állapotban vagyunk. Szerintem két dolgot fontos megérteni, az egyik a fokozatosság, a másik az intenzitás. Nyilvánvalóan, ha éppen nehéz fellángolás közepette vagyok, akkor nem megyek ki kapásból maratont futni, mert lehet ott maradnék. Fontos a sportolás fajtáját és az intenzitást az egészségi állapothoz mérni. Az elején, rossz állapotban ha csak napi 15 perc – fél órát kimegyünk sétálni, már annak hatalmas pozitív hatása van.
Rosszabb állapotban olyan alacsonyabb intenzitású testmozgást érdemes végezni, mint a séta, jóga. A csatornámon találhattok IBD jóga videót.
Ha már javul az állapot, akkor lehet növelni az intenzitást és fokozatosan egyre nehezebb és nehezebb edzéseket végezni. Ma már képes vagyok több órán keresztül edzeni és a kedvenceim a saját testsúlyos calisthenics edzés, valamint a falmászás. Ezek mellett néha vívok, röplabdázom vagy futni megyek el. Ha érdekel az edzés, akkor javaslom ezt a videóm: Egy realisztikus 30 napos átalakulás.
Az utolsó pontnak hagytam a lelkiállapotot, mégpedig azért, mert ez a legfontosabb szempont. Egész életemben mondták nekem az orvosok, pszichológusok, hogy a betegség összefügg a stresszel és a belső konfliktusokkal, de nem hittem nekik. Először a gyógyszerekben hittem, mindent bevettem amit csak felírtak és bevallom, voltak jó tapasztalataim. Háromból kétszer a szteroidos kezelés napok alatt „helyre tett”, a probléma az volt, hogy mindkétszer a mellékhatásokat eléggé megszenvedtem és, hogy életem harmadik szteroidos kezelésénél viszont nem használtak. Miután a 2018-ban kezdődő fellángolásom közel egy évig tartott, annak ellenére, hogy minden gyógyszert is beszedtem, úgy döntöttem, hogy elég volt.
Ekkor kezdtem el foglalkozni a megfelelő táplálkozással és elég hamar jó eredményeket sikerült elérnem. Az étkezés mellett természetesen a sportolást is csináltam és sokszor nagyon jól voltam, viszont amikor stresszes szituációba kerültem, éreztem, hogy valami nem teljesen okés és kisebb, „minitüneteket” is produkáltam. Közel egy év kellett, mire elkezdtem felfedezni az összefüggéseket a lelkiállapotom és a tünetek megjelenése között.
Ekkor úgy határoztam, hogy komolyabban elkezdek foglalkozni ezzel a témával. Megtanultam meditálni és elkezdtem tudatosan figyelni a gondolataimat, érzéseimet, illetve elkezdtem megoldani a problémáimat, konfliktusaimat. Ez volt a hiányzó és legfontosabb elem! És ma már ha valaki megkérdez, hogy: „Mit csináljak, most diagnosztizáltak IBD-vel?”, akkor csak azt javaslom, hogy először vegyen egy mély levegőt és nyugodtan kezdje el rendbe szedni a gondolatait, utána ráér a diétával és a testmozgással foglalkozni, mert amíg fejben nincs rendben, addig sokkal nehezebb, sőt talán lehetetlen dolga lesz.
Az önfejlesztés részben szerepel két videóm, amit javaslok, hogy nézz meg, mert segíthetnek ebben a témában:
– Stresszkezelés, ahogy én csinálom.
– Fejben dől el minden?
A videóban legutóbbi fellángolásom történetét mesélem el, hogy mi történt és mit csináltam napról-napra, hogy jobban legyek.
A videóban egy igencsak megosztó témáról beszélek, mégpedig arról, hogy miért nem szedek gyógyszereket, holott IBD-s vagyok.
Ebben a videóban különböző (10+) IBD barát snack ötletet, opciót mutatok meg, amiket a mindennapokban ténylegesen fogyasztok.
Ha érdekelnek más IBD témájú videóim, akkor javaslom, hogy nézz körül a csatornámon az IBD életmód lejátszási listában (a frissebb videóim javaslom, hisz az utammal én is fejlődtem és a véleményeim is picit változtak, módosultak, de a gondolkodásom alapjait és a betegséghez való hozzáállásomat a régebbi videóimból is megismerheted).
Figyelmeztetés: Nem vagyok sem orvos, sem dietetikus, csak egy srác, akinek az IBD egész életét végig kísérte és jó sokat megtanult róla. Fontos, hogy az oldalon nem szakmai tanácsot osztok, csak a véleményem és tapasztalataimat osztom meg!